Bukta Adrienn – Mégis meddig?

Csend van. Kinézve az ablakon minden sötét, szinte fekete. A távolban éppen csak pislákol egy halvány, útszéli lámpa. A kutyák ugatása zavaró zajjá alakul át, de mégis mikor hallom, megnyugtat. Fogalmam sincs miért, egyszerűen nyugtot ad. Úgy érzem élek. Élek. De mégis meddig? Mi értelme van élni, ha tudom, hogy egyszer úgyis meghalok. Ha egyszer mindennek vége lesz, minden a homályba vész. Mint egy autó a süllyesztőben. Vagy mint egy kidobott teás tasak a kukában. Volt,- de épp olyan gyors vége is lett. Meddig bírom még? Meddig bírom még ezt a nyomasztó magányt? Ezt az életet, amelyben nincs szeretet? Ahol mindent a sötétség ural. Ahol megemészt a félelem, és lelkileg összetör. Ahol csak a magány, a szükségtelenség, a fájdalom és az öngyötrés van. Mégis meddig?

Bukta Adrienn – Mégis meddig? hozzászólásai

Szólj hozzá

0.019 mp