A szemedbe nevetni

A szemedbe nevetni, hajnalban üzenetet írni, várni, hogy mikor látlak, kicsit hozzád bújni, a hajad cirógatni, a nyakadba csókolni, az illatodat magamba szívni, nézni a szemed huncut csillogását, átölelni. – Zalai Lili

Élet és művészet

Az élet és a művészet nagy cselekménye nem az, ami velünk történik a világban, hanem az, amit a világ bennünk megmozgat. A világban mindig van valami, amit nem látunk, mert a világ el akarja rejteni előlünk… de a művész néha megtalál valamit ezekből és akkor megmutatja. - Németh György

Zalai Lili – Meglátni

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy, hogy milyen magas – idővel, sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ez a szeretet lényege – a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

Balatoni bámészkodás

Őszi napok, amikor a világ olyan, mintha kristályból készült volna… Minden zeng a fényben. A Balaton part fái csodálatos színekben pompáznak. A tó vize sárgászöld színű, szinte üvegszerű. Egy fuvallat leszakítja a környező nagy hársak és platánok lombját és aranyesővel szórja tele a part menti vízfelszínt. A látvány elképesztő… - Németh György

Szalay Csilla – Vajon

Vajon hová kerülnek a szemünk sarkából eldörzsölt könnycseppek? Vajon kiegyenlítődik-e szívverésünk egy hosszúra nyúlt ölelés során? Mikor olyan szorosan tartjuk egymást, hogy egy édes, mámoros fulladásnak vagyunk résztvevői. Megfulladunk az örömben. Vagy a kínban. Ölelkezünk, mert boldogok vagyunk és ölelkezünk, mert a szívünk tele van keserű fájdalommal. Vajon ilyenkor téged is megrészegít az illatunk? A te szívbemarkoló, erős illatod és az én édes, rózsás illatom vajon egy külön elegyet képeznek benned? Például mikor a nyári reggelen kiüt a harmat, vagy a téli hajnalokkor a zúzmara. Vagy miként a feketében elkeveredik egy sokkal nyugodtabb, sokkal szelídebb árnyalat. Mondjuk barack. Igen, legyen barack. A fekete egy összetartó és határozott árnyalat, sokan mégis a keserűség és magány színének tartják. Viszont ha egy barackkal párosítjuk, máris sokkal kellemesebb képet fest. Hiszen vegyünk csak figyelembe az esti naplementét. A fekete égbolt előtt ott van az a csodás barackos színben pompázó látkép, mely oly’ sok festmény megihletője. Vajon én is megihletek benned valamit? Vajon megmozdul-e benned valami, mikor szemeimet kíváncsian fürkészed?  Mikor hajammal játékosan elszórakozgatsz? Vajon előjönnek-e gyermekes gondolataid ilyenkor? Például, hogy jó lenne beletúrni a hajzuhatagba, vagy gyermeteg lélekként belefúrni arcod nyakam hajlatába.

Szeptember végi napsütésben

Ma, a kabát nélküli időben a szeptember végi napsütésben… Reggel az ablakban nézelődve, a párás-ködös táj nagy árnyékait és erős fénytöréseit figyelve valahogy éreztem, a mai nap egy olyan nap lesz, amilyenre mindig gondolok a szeptember szó hallatán. Ez az érzés/gondolat a friss forró kávé illatával, ízével keveredett és elhatározássá érlelte bennem: ebéd után irány az erdő. A szeptember végi erdő a mézszínű napsütésben az aranyló fák és a pöffeszkedő gombák erős illatával - a pompás őszi erdő díszleteivel - lélegzetelállító…

Márai Sándor: Tűz és indulat

Van egyfajta tűz és indulat, melyet nem a pillanat varázsa fűt, nem az érzékek és a kíváncsiság, nem az önzés és a becsvágy szítanak, nem, van egyfajta végzetes parázslás az emberi életben, melyet nem oltanak el megszokás és unalom, nem olt ki a beteljesülés, sem a kacér kíváncsiság, nem tud eloltani a világ, igen, mi magunk sem tudunk eloltani.

Szabó Lőrinc: Érzékenység

Az érzékenység volt a fő-bajom.

Minden gondolat, minden fuvalom

kivert magamból. És a képzelet -

mint valami állandó szédület

kísért, lengetett sok káprázatom:

mintha hullámzó üvegormokon

lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett,

ami csak tetszett vagy keseritett,

úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány

bomlott, szó és kép megnőtt, valahány,

mihelyt éreztem, csodálkoztam (és

mindig éreztem! csodálkoztam!) és

egyszerre minden árnyalatokat

kapott, melyek nem voltak benne, vad,

lelkendező színeket, lobogást

- én meg kapkodást tőle, dadogást,

s mivel mindez csak zavarba hozott,

mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.

0.008 mp