Zalai Lili - Az élet

Amíg mélyen benne vagy valamiben, sosem mondod ki, sosem teszed meg, amit kellene. Mindig csak utóbb, amikor már túl késő, akkor jössz rá, hogy mit kellet volna mondanod vagy tenned. - Az élet azért fáj, hogy tudjad, hogy mi a boldogság. Azért van sötét, hogy tudd mi a fény. S itt lelünk társakat. Mert mindannyian egy dologért vagyunk. Hogy elmondjuk, ami fáj, ami jó. - Nézz körül, mindenki elveszett. S mindenki keres valamit. Ki szerelmet, ki önbizalmat, ki barátokat és sokan magukat.

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Ha nézem a világot

a világ visszanéz

azt mondom, összevisszaság

ő feleli, teljes egész.

 

Azt mondom, csupa valótlan

a semmiség ragyog

ő feleli, nézz meg jobban

a valóság én vagyok.

 

Azt mondom, merő idegenség

sok átsuhanó tünemény

ő feleli, nézz a tükörbe

amit ott látsz, az vagyok én

Bárcsak mindenki olvasna

A könyvek, a világ tükrei letakarva vagy összetörve, az emberek alig olvasnak. Ha nem olvasnak az emberek, előbb-utóbb könyvek sem kellenek. Ha könyvek nem kellenek, akkor lassan az írók, költök is megkevesbednek. Ha viszont írók, költők nem kellenek akkor a rabszolgák egyre-egyre, többen lesznek… - Németh György


Szalay Csilla – Járulékos veszteség

Bűntudatot akarsz bennem kelteni? Nagyon aranyos vagy, de ezzel minimum egy évtizedet késtél. Azt reméled, ezáltal az utam hozzád vezet vissza. Te pedig ennek örülnél. Ebből látszik igazán, mennyire nem tudod kivel is állsz szemben. Egy óvatlan mozdulat és véged. Nem kockáztatok. Fontos vagy nekem, de nem hagyom, hogy az egész tervem rajtad – egy véletlen becsúszott összetevőn – csússzon el. Egyébként is; járulékos veszteség mindenhol előfordulhat. Te pedig az vagy…

Lili és Péter - 31

Tudta, miért akarja megcsókolni. Mert szép volt. És előtte, mert kedves volt. És előtte, mert okos és vicces volt. És mert el tudta képzelni, hogy hosszú útra induljon vele anélkül, hogy unatkozni kezdene. És amikor látott valami újat, érdekeset azon töprengett, hogy mit fog neki mondani róla. Nem is tudta, hány csillagot adjon neki… - Németh György – RP története

Pál Edit - Még itt van…

Még itt van a csókod a számon
és az illatod az ágyon
még hallom halkan a szavaid
ahogy lassan omlottak a falaid
érzem a kezed az arcomon
és az érzést hogy hozzád tartozom.
még látom ahogy este edzel
akkor is ha felbaszol ezzel
még látom ahogy a müzlid eszed
és a pohárból szeded ki jeget
még látom ahogy fázol
és morogsz ha sokat hibázol
még itt van az ölelésed
a hajnali őszinteséged
még itt van a hajad a kezemben
a hajgumid a zsebemben
még látom a családod
és az összes barátod
még itt van az összes emlék
a teraszon töltött esténk
még látom ahogy forgatod a szemed
mert a film közben én beszélgetek
még itt van a vodka-narancsod
és ahogy a szomorú filmeket unod
még látom ahogy a cipőid mosod
és az enyém állapotát ócsárolod
még érzem ahogy szeretsz engem
de azt is hogy hagytad hogy tönkremenjen
még hallom ahogy a szabályokat mondogatod
és ahogy mindenkinek az észt osztogatod
még érzem a keserű ízt a számban
mert nem égtél miattam aznap lázban
még érzem látom hallom emlékszem
de meddig marad ez rendszeremben
már félek hogy ennek tényleg vége
és ahogy átjár a helyzet hidegsége
már félek hogy örökre elfelejtesz
és hogy az agyad engem kiselejtez
és már nem csinálok mást csak félek.

Eljön egy pillanat

Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben. - Márai Sándor - Az igazi (részlet)

Németh György – RP története (részlet)

A résre nyitott ablakon át kezdett beszivárogni az ébredező város nyújtózkodásának zaja, amit csak lassan követett a redőny résein át beszűrődő fény. Két hete nincs munkám. Ez a sivár tény valahogy még nem ért el teljesen hozzám. Cserbenhagy a vidámságom, ami a nehéz helyzetekben eddig mindig megtartott. A ráérősök lassúságával, nyugalmával ébredeztem, mintha szabadságon lennék.  Közben a mai nap lehetséges teendőin méláztam. A nap megtervezése nem volt könnyű. A szabadidő, a kötetlenség lehetősége a minden nyitott számomra gondolatokat erősítette az egyik pillanatban. Majd egy-két másodperc múlva a mi lesz velem félelme kerített hatalmába. Megérlelődött bennem felhívok néhány ismerőst, abból baj nem lehet. Talán tudnak valami állásról, ami a hirdetési oldalakra fel sem került. Vagy ha nem is tudnak segíteni, legalább lesajnálnak. Amikor a telefont a töltőre tettem semmi. Talán a töltő rossz, reménykedtem. A lakásban két-három töltő is lehet valahol. Keresgélés. Töltő egyelőre nincs, de az íróasztalfiók rejtekéből kezembe akadt sértetlen százdarabos névjegytömbre bukkantam. Révházi Péter mérnök-üzletkötő. Azt hittem már mindegyiket kidobtam. De se baj, a névjegyeket akkurátusan összetéptem, majd a konyhai szemetesbe a szemét különböző rétegei közé rendezgettem. Ki akarná összeragasztgatni őket, de mégis, ennek ez a módja. Az összetépés, a kidobás, a selejtezés mellett a régi gondfoszlányok lezárása örömmel töltött el. A telefon töltő probléma is kisebbedett. Azon morfondíroztam, pocsék állás nélkül, de a munkahelyi problémahegyek hátrahagyása másokra légiesen könnyűvé és felszabadulttá tett. A következő percben meg az járt a fejemben, nem is volt rossz ez munka. Kezdő mérnökként évekig szellőző berendezésekkel úri nevén légtechnikai termékekkel foglalkozhattam. Tervezés, beszerzés értékesítés, ügyfélkapcsolatok négy év. Ki tudna nekem erről újat mondani. Amit ott lehetett, mindent megtanultam. És ha ez a munka nem is életem nagy dobása volt, a jó fizetés, némi kötetlenség és a cégautó magánhasználatra a kényelmes állóvíz csónakjában évekig elringatott. Aztán egyszer csak az emberek nem akartak annyit szellőztetni. A cég lassan összébb húzódzkodott és kölcsönös megegyezéssel elbocsájtottak. Most itt vagyok a harmincadik születésnapom előtt néhány hónappal az állásnélküliség ismeretlen tájain. A munkahely keresés kezdeti lelkesedésén túl, és az igazán komolytalan álláskínálat szomorú valóságával összezárva.

0.011 mp