Zalai Lili – Szükségem van

Szükségem van egy ölelésre. De nem amolyan gyorsra, ami annyiból áll, hogy megöleljük egymást és rohanunk is tovább a dolgunkra. Egy igazi ölelést akarok, amitől érzem, hogy fontos vagyok, szükség van rám, egy olyanra van szükségem, ami összerak, amikor rossz hangulatban vagyok.

Novemberi fagy

Mára a novemberi fagy megérkezett. A kertben a barna levelek az utolsó lélegzetükben sóhajtoznak, ahogy a földre kúsznak. A madáretető körül a tolongás borítékolható. A fagy harapja az orrunkat a meleg sapkák és kesztyűk izgatottan használatra jelentkeznek… (Németh György)

Bukta Adrienn – Mégis meddig?

Csend van. Kinézve az ablakon minden sötét, szinte fekete. A távolban éppen csak pislákol egy halvány, útszéli lámpa. A kutyák ugatása zavaró zajjá alakul át, de mégis mikor hallom, megnyugtat. Fogalmam sincs miért, egyszerűen nyugtot ad. Úgy érzem élek. Élek. De mégis meddig? Mi értelme van élni, ha tudom, hogy egyszer úgyis meghalok. Ha egyszer mindennek vége lesz, minden a homályba vész. Mint egy autó a süllyesztőben. Vagy mint egy kidobott teás tasak a kukában. Volt,- de épp olyan gyors vége is lett. Meddig bírom még? Meddig bírom még ezt a nyomasztó magányt? Ezt az életet, amelyben nincs szeretet? Ahol mindent a sötétség ural. Ahol megemészt a félelem, és lelkileg összetör. Ahol csak a magány, a szükségtelenség, a fájdalom és az öngyötrés van. Mégis meddig?

Németh György - Isteni rend

A kérdésre, van-e Isten és valamilyen isteni rend, vagy nincsen nehéz felelni. Az emberi fogalmak szerinti, észlelhető, érzékelhető alakban valószínűleg nincsen. De az ember és a világ egymással összefüggő viszonyaiban, a világ megismerhető részében és a saját sorsomban valamilyen rendet tapasztaltam. Mire gondolok: egy néha érthetetlen, néha bonyolult, de több mint emberi rendre bukkantam. Ez talán az emberfeletti, az isteni rend? Persze időnként ez a rend borzalmas összevisszaságnak, rendetlenségnek tűnik, mégis később érthető, ez rend a javából. Az általunk esztelennek és néha tragikusnak tűnő előfeltételekből történő események után, belátjuk, ezek az események nem is alakulhattak volna másképpen, mint ahogy történtek. Ilyenkor ezt az emberfeletti rendet megértjük. Ez a rend biztos kézzel mozgat, helyére tesz mindent és a céljainkhoz vezet.  Azt gondolom: nagyon valószínű, hogy ez az isteni rend teszi elevenné e világot, miközben személyes megbízatást ad mindnyájunknak!

Zalai Lili – Soha senkinek

Ha soha senkinek nem mondod el az igazságot magadról, végül te is elfelejted. A szerelmeket, a csalódásokat, az örömöt, a bánatot, a jó cselekedeteimet, a szégyenletes tetteimet… Ha ezeket mind magamban tartom, akkor idővel eltűnnek az emlékeim. Aztán én is eltűnök.

Egy nap

A szerelmed nem mindig az ideálod. Az ideálod nem mindig a szerelmed, ilyen az élet. – Egy nap talán megértem, miért megy tönkre minden, amihez közöm van. – Szalay Csilla

Pál Edit - Nem tudom

Nem tudom hogyan lesz tovább és mi lesz velünk, de abban biztos vagyok, hogy nem foglak elfelejteni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbántam. Azok az idők, amikor voltunk egymásnak boldoggá tettek. De ezzel a boldogsággal sajnos sok fájdalom járt. Ezért most mérlegelnem kell, és magamban végiggondolni. Hamarosan látjuk egymást kedvesem.

Az ősz

Az ősz csodálatos évszak.  Az idő, amikor még utoljára mindent elönt a természet szépsége. Mintha a természet megmentett volna nekünk egy finálét. - Micsoda türelme van az őszi virágoknak. A napok megrövidültek, az ásítozó lustasággal cikázást mímelő rovarok fütyülnek az októberi virágzásra, de a kert még egyszer megmutatja utolsó szépségeit.  - Ma az októberi lágy napfény az egész kertet sütkérezésre ingerlő meleg fénnyel borította be… (Németh György)

0.007 mp